Idő és örökkévalóság
Egyetlen ember sem képes megfelelően leírni az idő valódi lényegét. Ha valami mélyebb értelműt és maradandó érvényűt akarunk megtudni, azt kell megkérdeznünk, aki az időt teremtette. Sok szerző egyetért abban, hogy az idő nem létezett mindig. Idő csak a világ teremtése óta van. Az idő a térrel és az anyaggal együtt teremtetett. Ha többet akarunk megtudni, mint ami fizikai mérésekkel kideríthető, következésképpen a Teremtőhöz kell fordulnunk. Könyvében, a Bibliában, bőséges információt nyújtott róla. A Bibliából megtudhatjuk, hogy nem létezik a dolgok örök körforgása, mert a rendelkezésünkre álló idő egyszeri. Van továbbá egy kezdete és egy vége. A Biblia egyik legrégibb részében, Jób könyvében, az áll, hogy az idő egy számunkra Isten által rendelt és megállapított mérték:
„Az asszonytól született ember rövid életű, …kihajt, mint a virág, majd elfonnyad, árnyékként tűnik el, nem marad meg… Ha meg vannak határozva napjai, ha számon tartod hónapjait, ha határt szabtál neki, amit nem léphet át” (Jób 14,1-2.5).
Ezt a gondolatot folytatja az Úr Jézus az Újszövetségben: „Aggódásával pedig ki tudná közületek megnyújtani életét csak egy arasznyival is?” (Mt 6,27). A hegyi beszéd e szónoki kérdésére rövid a válasz: Senki! Jó, ha megfontoljuk az idő e lényegi vonását. Mindegyikünk számára ki van szabva az idő egy meghatározott része. Jézus Igéje pontosan fogalmaz: időnket meghosszabbítani nem tudjuk, de megrövidíteni nagyon is. Életmódunkkal, különösen nikotinnal, alkohollal, kábítószerekkel, helytelen táplálkozással – ahogyan ezt az orvosok is igazolják – elvehetünk a nekünk szánt életkorból, de hozzá senki sem tehet. Friedrich von Bodelschwingh (1831–1910) mondta egyszer találóan: „Minden üdvös, ami arra emlékeztet, hogy az időnek van vége.”
Werner Gitt, Idő és örökkévalóság részlet
